Pár perccel később a barátai vették körül egy tágas szobában. Hirtelen megnyugvást érzett. Csendet és békét.
Elterült egy széles, ütött-kopott fotelben, és csak nézett maga elé. A madame járt a fejében és Omar szavai. Mórus és Lafayett valami ősi holografikus játékot játszott, ahol gorillaszerű lények estek egymásnak bunkókkal. Rhea a fal mellett állt, és zöld színű koktélt kortyolgatott.
Apropó, születésnap. Egyszer csak Billie jött ki a konyhából. Egy tálcán proteinszeleteket halmozott fel torta alakzatban. Tetején a tűzijátékot meggyújtotta, majd hangosan boldog születésnapot kívánt Dharának. Rhea is és a fiúk is, otthagyva azonnal a játékot, közelebb húzódtak, és együtt ünnepeltek. Dhara szeméből kicsordult a könny, mire Rhea odaült a fotel karfájára, és megölelgette. Mórus és Lafayette is csatlakozott. Amikor felszabadult Dhara az ölelő kezek közül, Billie-t látta maga előtt és a „tortáját”.
– Kívánj valamit!
Dhara jó erősen összpontosított. Becsukta a szemét. Omart látta maga előtt, kezében a szikrázó botjával. Majd a titokzatos fiút, aki reggel a kezét nyújtotta. Az arca nehezen kivehető volt, hiszen eltakarta a légzőmaszkja. Furcsa megnyugvást érzett.
– Kívántam – nyitotta ki a szemét Dhara.
– Proteinszeletek. Jobbat nem tudtunk kilopni a kantinról.
– Ananászos?
– Egyértelműen.
– Imádom!
– Felvágod?
– Hát persze.
Billie átadta a tálcát Dharának. Aki játékosan úgy tett a kezével, mintha felvágná a tortáját, azután szétosztotta a tábla csokira hasonlító proteinszeleteket. Kicsomagolták és szó nélkül mindet elmajszolták. Teli hassal elterültek a szőnyegen, összeérintve a fejük búbját. Egy nagy buborék ablakon bámultak ki, ahogyan mindig is szoktak. Csak egy-két homályosan kivehető csillag ragyogott felettük.
– Lépjünk le! – kezdte Dhara.
– Egyetértek – vágta rá határozottan Mórus.
– És mégis hova mennél, Életem?! – kérdezte Rhea az ő lágy, selymes hangján, és belekortyolt a koktéljába egy szívószálon keresztül.
– Álljunk be valamelyik légióba!
– Működhet. Mindannyian elmúltunk 18 évesek. Csak téged kivéve – tette hozzá Lafayette, kissé szomorkás hangszínnel.
– Nem akadály – rántotta meg a vállát Dhara.
– Már hogyne lenne akadály! – csattant fel kissé ingerülten Billie. –Elég nagy. Hogy gondolhatod, hogy nélküled bármerre is mozdulunk. Ezt a vitát lezárom. Részemről most egyáltalán nem oké. De egy év múlva visszatérhetünk rá.
Billie határozottan közölte gondolatait a barátaival. Talán túlságosan is határozottan.
– De nekem van egy ötletem. Mondhatom? – kérdezte Dhara.
– Hallgatunk, Drágám – kíváncsiskodott Rhea.
– Mi lenne, ha meghamisítanánk az adatbázisban a születésem időpontját. Árva vagyok. Nincsenek tűpontos adatok rólam. Olyan, mintha nem is léteznék. Dharának összerándult a szívizma. – Mintha nem is léteznék… – ismételgette a fejében egy hang.
– De a személyi kártyádon szerepelnek a főbb adatok – okoskodott Mórus. – Lakcímednek is lennie kell, mert különben nem kaptál volna engedélyt a bolygóközi utazásra.
– Van egy tag, aki meg tudja hamisítani az adatokat.
– Qtal? A maffiózó? – kérdezte Billie megdöbbenve.
A beálló csendből arra következtettek, hogy bizony pontosan rá gondolt, Dhara.
– Kérni fog cserébe valamit – mondta nyugodt hangon Rhea. – De mi, mit tudnánk neki adni? Hiszen semmink nincsen.
Rhea úgy tett, mintha az egyik csillagot a markába rejtené. Mindig ezzel játszadozott.
– Oké. Értem. Akkor szökjünk fel egy hajóra – gondolkozott tovább hangosan Dhara, miközben halvány ráncok futottak össze a homlokán.
– A lehető legrosszabb ötlet – morogta Lafayette.
– A tavalyi ciklus óta szigorúbban őrzik a kikötőket. Ez tény – gondolkozott Mórus. Igyekezett tovább fűzni a gondolatokat. Idegesítően tudálékos tudott lenni. De úgy tűnt, ő az egyetlen a csapatban, aki lelkesedik Dhara ötletéért. – A terroristatámadás óta szinte lehetetlen a csillagfregattokra feljutni. A Tagadók jól elintézték a dolgot.
– Nem sikerülne, Életem. Már az ellenőrző kapuknál elkapnának. A robotok testhő szkennere azonnal kiszúrna. Ha szorongsz, ha pánikolsz, azonnal kiszednek a sorból. Ellenőriznek, hogy miért emelkedett meg kiugróan a testhőmérsékleted.
– A toborzó irodában nincs valakinek ismerőse? – kérdezte Dhara, mert össze-vissza kattogott az agya. Megpróbálta a lehetőségeket sorba venni.
– Ott van Diego haverom – vágta rá kis gondolkozás utána Mórus. –Nem akarom elvenni a születésnapodon az összes kedved, barátnőm, szóval megígérem, hogy tapogatózok nála.
– Elég lenne a papírokon a születési keltezésem átírni.
– Ott van a karunkba ültetett személyi chip – emelte fel a karját Billie, és megnyomkodta a jobb csuklójába ültetett mechanikus személyi igazolványt.
– Kiharapom, kivágom. Mit tudom én – bolondozott, Dhara. És úgy érezte, hogy a sírás környékezi.
Billie Dharára pislantott. Felkönyökölt a fekvésből. Arra gondolt, születésnapja van. Nem kínozza tovább. Legalább a születésnapján éljen egy kis remény benne a menekülésre.
Elmosolyodott, majd jóságos hangon hozzáfűzte:
– Érdemes ezt a gondolatot tovább fűzni. Ne vessük el. Ez egy jó kiindulási pont lehet.
– Holnap utánajárok – mondta csendesen Mórus. A remény megérintette őket, mint egy kósza szellő az arcukat. Bár sokan közülük nem tudták, hogy mi az a remény.
– Álljunk be katonának? – kérdezte picit flegma hangsúllyal Rhea. – Ez új!
– Nem bírok még ki egy évet itt. Úgy érzem nem fog menni. Belepusztulok. Ez a hely összeprésel, megkínoz. Itt nincs jövőnk…
– Dhara, Életem. És mi van, ha már holnap jön a hír, hogy utazhattok tovább? Kijavították a hibát az űrhajótokon és repülhettek egy új világ felé.
– Egy földi éve várunk erre a hírre. Én már nem hiszek benne. Ráadásul itt kellene, hogy hagyjalak titeket. Bele is pusztulnék. Akkor inkább a zord halál.
Rhea Dharát nézte, miután feltápászkodott és törökülésbe ült. Hosszasan elgondolkozott, majd végül rávágta.
– Igazad lehet. A katonáknak nehéz a sorsuk, de rengeteg juttatást kapnak.
– Tizenöt földi év szolgálat után például tisztességes életjáradékot – szúrta közbe Lafayette.
– Tudtommal New Eartch-ön egy kis földet is – szólt Mórus elgondolkozva.
– Csak éljék túl – morgott Billie.
– Egyetlen bolygón harcol az emberiség az ott élő őslakosokkal. Ez pedig nem más, mint a Luxedopon. Az a hír járja, hogy az ott élő bennszülöttek primitívek és tudatlanok a világ dolgaival szemben. Nincs ellenállás. Igazából betesznek egy őrhelyre ott lógatod naphosszat a lábad. Néha napján elsütöd a fegyvered. Ennyi. Szerintem egy gyerek is meg tudná csinálni – Mórus is felküzdötte magát törökülésbe.
A lelkesedés tapinthatóvá vált. Mindenki picit izgatott lett. Számtalanszor átbeszélték már a menekülésük terveit, de valahogyan mindig falakba ütköztek. Azért érezhető volt a reményvesztettség keserű íze is a szájpadlásban, az a semmivel össze nem téveszthető gyomorszorongató érzés, ami képes a beleket görcsbe rándítani és émelygést okozni, a szájat kiszárítani. Újból felnéztek a csillagokra, amelyek mintha delejesen kecsegtették volna a fiatalokat az álmaik beteljesülésével.