Kategória: Uncategorized

Loan lakása meglepően tágas volt, az űrállomás szűkös méreteihez képest. A tíz láb magas üvegablakai csodálatos kilátást nyújtottak az űrállomásra, a csillaghajókra és a távoli Jasperre, amelynek körvonalait nem is lehetett volna kivenni a mesterséges fények nélkül. A közlekedő buboréktaxik sokasága, a kisebb-nagyobb űrjárművek villogó fényei nagyon látványosan hatottak. De Dharát egy óriási narancssárgára festett…

Az utca konténerházainak kivilágítatlan zugaiban sötét árnyékok körvonalai bontakoztak ki. Dharát és Loant figyelték. Arcukat, testüket nem lehetett látni. Fekete csuklya és még sötétebb színű útiköpönyeg fedte el majd tizenegy láb magas alakjukat. Annyira beleolvadtak az utca sötétjébe, hogy még a közelben iszogató kocsmatöltelékek se vették észre őket. Egyedül csak a snedrigek szimatja nem tévedt….

Órákkal később még mindig a Jasper sötét utcáit rótta. A konténerházak emeletei elvesztek a sötétségben és a ködben. Valami szitált, mintha ködpermet lett volna. A terraformáló gépezet melléktermékei. Valami nyálkás, viszkózus anyag, amely hasonlított a párára. Néhanapján havazott is. Az utca némileg ki volt világítva. Meleg fények tükröződtek a felázott járdákon. Egy pocsolyába lépett Dhara….

Aznap Dhara együtt aludt a barátaival. Semmi kedve nem volt hazamennie. Pedig tudta, hogy óriási balhé lesz belőle. Dorzik úr már vagy kismilliószor hívta a holovideón keresztül. Így is, úgy is kapja majd az ívet, az a pár óra alvás a barátoknál igazán nem is számított már. Hamar kidőltek. Dhara leheveredett egy kanapéra. Azonnal elnyomta…

Másnap megünnepelték a Szamarkandban Dhara születésnapját és a nagyszerű tervüket, bár Mórusnak még nem sikerült tenni az ügy érdekében. Nem tudott találkozni a barátjával. Holott személyesen is felkereste. Szülei nem engedték be a konténerlakba. Elmondásuk szerint lebetegedett a fiúk. Mórus nem adta fel, elhatározta, hogy holnap is felkeresi és visz neki egy banánt. A banán…

Pár perccel később a barátai vették körül egy tágas szobában. Hirtelen megnyugvást érzett. Csendet és békét. Elterült egy széles, ütött-kopott fotelben, és csak nézett maga elé. A madame járt a fejében és Omar szavai. Mórus és Lafayett valami ősi holografikus játékot játszott, ahol gorillaszerű lények estek egymásnak bunkókkal. Rhea a fal mellett állt, és zöld…

– Remélem az utolsó ebben a porfészekben… A műszakvezető szavai kavarogtak Dhara fejében. Megszökni a holdról, csak erre tudott gondolni. A szobája Dharának megszólalásig hasonlított egy koporsóra. Háton fekve kinyújtott karokkal pont elérte a szobája plafonját. Egyébiránt egy paplanon, párnán, ruháin és pár műszaki kütyün kívül más személyes holmija nem volt. Egy halovány zöld ledcső…

Pár órával később egy óriási cseppkőbarlangban majszolta soványka ételadagját, ami nem állt másból, mint egy karéj kenyérből és egy vékony szelet császárszalonnából. A szalonnát Billie-től kapta. Akit a barátjának tartott. Egymás mellett ültek némán. Arcuk csupa kosz. Hajuk csapzott. Bányászruhájuk szutykos. Odalent tiszta oxigént szívtak be, amelyet mesterségesen állított elő a bányásztársaság. Az óriási üreg…