Loan lakása meglepően tágas volt, az űrállomás szűkös méreteihez képest. A tíz láb magas üvegablakai csodálatos kilátást nyújtottak az űrállomásra, a csillaghajókra és a távoli Jasperre, amelynek körvonalait nem is lehetett volna kivenni a mesterséges fények nélkül. A közlekedő buboréktaxik sokasága, a kisebb-nagyobb űrjárművek villogó fényei nagyon látványosan hatottak. De Dharát egy óriási narancssárgára festett csillaghajó kötötte le a leginkább. Villogó fehér fényei, rikító színei, robosztus alakja és a felületéről kiálló mélyűri kommunikációs antennák, jelző csápok sokasága.
– Ő lenni, New Hope! – tréfálkozott, Loan.
– Csodálatos!
– Új generációs, kettes térhajtású csillagfregatt. Nemrég gördült le a gyártósorról. Ötezer férőhelyes. Vannak rajta hibernáló termek. Komplett laboratóriumok és száz fő befogadására alkalmas kórházi részleg. Még kápolna, mozi, színház és kaszinó is a mocskos gazdagoknak. Jelen pillanatban ez az emberiség legkomolyabb fregattja. A mentőkapszulákat a hasa alján láthatod. Régebben gondot okozott a mentőkapszulák hiánya a hajókról. Illetve a túlzsúfoltság miatt a nem elegendő férőhely. A New Hope-ról mindenkit ki tudnak menekíteni vész esetén. – Loan keresztet vetett. Dhara is. Így emlékeztek a szerencsétlenül járt áldozatokon.
– Nem tudok betelni a látvánnyal – nyelt egyet Dhara, és nem lehetett tudni, mi járt a fejében.
Loan ugyanis könnyedén kibújt a szkafanderéből. Felső teste hibátlanul kigyúrt volt. Széles mellkasán a lakás fényei aranylóan csillantak meg. Dhara torka kiszáradt. Loan egy szál szkafander nadrágban állt előtte.
– Kérlek, mossuk le az út porát magunkról! Erre találhatod a fürdőt. A meleg víz sajnos korlátozott. Heti egyszer tusolunk. Most ez is az ünnep része. Hidd el, egy jó meleg fürdőnél nincs semmi sem jobb! Most egyedül hagylak. Hagylak, hogy a tested és a lelked feltöltődjön.
Ha Loan tudta volna, hogy Dhara már a kockahasa látványával is feltöltődött…
Dhara hirtelen becsukta a fürdőszoba ajtót Loan mögött.
– Koncentrálj, Anyukám! – suttogta magának. – Csak lassan!
A fürdő ablaka meseszerű látványt nyújtott az űrállomásra. A parányi köralakú kád, amelybe csak úgy tudott befészkelődni, hogy felhúzta a lábait, hamar megtelt a meleg vízzel. Dhara idejét sem tudta már, hogy mikor fürdött le utoljára. Kihámozta magát a súlyos szkafanderéből. Megszagolta a hónalját, és nem tetszett, amit érzett. Letolta a bugyiját, majd beleült a kádba. Behunyta a szemét, és nem akarta elhinni, hogy vele ez most megtörténik. Dhara felfogni sem volt képes a történéseket, minden olyan gyorsan történt. Egészen addig ült a kádban, míg ki nem hűlt a víz. A barátaira gondolt közben, hogy milyen jó volna, ha ezt ők is láthatnák egyszer. Hirtelen hiányozni kezdett számára Rhea, Lafayette és természetesen Billie. Harmadszorra gondolta úgy, hogy rossz döntést hozott, amikor rábízta magát az idegen, de annyira jóképű Loanra, aki mindvégig kedves volt hozzá. Ennyi kedvességet már régen kapott egyszerre. Hirtelen nem tudta kezelni. Eszébe jutott Loan szavai: csak kapcsold ki az agyad. Nem tudta. Valami zavarta. És nem tudta megmondani, hogy mi az.
*
– Gyere, bemutatlak a barátaimnak! – szólt jókedvűen Loan.
Csengettek. Loan barátai beléptek a fotócellás bejárati ajtón.
– Ő itt Camilo! Korolov! És Peter!
Dhara kurtán feléjük intett, miközben átnedvesedett hajtöveiről próbálta egy törölközővel eltüntetni a vízcseppeket. Már visszaöltözött a sötét színű szkafanderébe. Sajnálta. Valami szép estélyit lett volna kedve felvenni, de nem merte megkérdezni Loant, hogy tart-e női ruhákat a szekrényében. Amikor erre gondolt, még egy látványos fintor is végigfutott az ajka körül. Valószínűleg, ha kutakodna, találna meglepő dolgokat.
A betoppanó férfiak bizalmatlanul bólintottak feléje. Csak Camilo integetett vissza, látszólag a barátkozás jeleként.
Különös figurák voltak. Camilo szökött mexikói telepes benyomását keltette, talán barátságos gesztusával leplezni akarta magát. Ébenfekete agyonzselézett haját egészen a koponyájára fésülte. Bal szeme vörösen világított a tech-implantátuma miatt. Simára borotvált képe sem kölcsönzött kellemes megjelenést számára. Tipikusan az a férfi volt Dhara számára, akivel nem szeretett volna összefutni egy sötét sikátor legmélyén. Korolov arcát vörös szeplők borították. Haját rövidre vágva hordta. És legalább olyan vörös színezete volt, mint a szeplőinek. Korolov erőtől duzzadt. Ő volt a legmagasabb, legkigyúrtabb. Peter pedig a legalacsonyabb. Peter átlagos kinézetű srác volt. Gyanakvóan méregette, Dharát, miközben a kezeit tördelgette.
– Tetszik a fekete szkafandered – szólt elsőként Camilo. – Ritkán látni ilyet egy bányamunkáson.
– Honnan…? – csuklott el Dhara hangja.
– Igazad van. Valóban a bányából érkezett hozzánk. – szólt közbe tüstént Loan.
Camilo vörös szeme, mint egy szkenner végigtapogatta Dharát a feje bubjától a talpáig. Egy szempillantás alatt végigfutott rajta a piros színű lézerfény. Majd Camilo szeme holografikusan adatokat vetített az arca elé.
– Te most…? – csuklott el újból Dhara hangja.
– Dhara. Csak ennyi. Dhara. Nincs vezetéknév. Nagyon kevés bejegyzés van rólad. Árvaügyi Minisztérium? – kérdezte Camilo, inkább magától, mintsem a többiektől.
– Hé! Álljatok le! Camilo! – kiáltott fel Loan. – Ez tiszteletlen volt a részedről, Camilo! Dhara, ha akarja, úgyis bemutatkozik mindannyiunknak.
– Bocsánat. Nagyon rossz szokás – védekezett Camilo. Összeérintette tenyerét és bocsánatkérően Dharára pillantott. Picit meghajolt felé, de sunyi szemmosolygását így se tudta leplezni a lány előtt.
– Nem izgat. Csak nyugodtan. Amúgy van szád is. Szóval, ha meg akarsz ismerni, akkor akár kérdezhetsz is.
Dhara kőkeményen kinyitotta a száját. Nem igazán ijedt meg attól, hogy Camilo letapogatta. Dühítette, de nem izgatta.
Korolov jó erősen hátba vágta Camilot.
– Hallod Camilo! Senki se csíp téged! Én viszont máris megkedveltem a jövevényt! Korolov kezet nyújtott, Dharának. Dhara viszonozta. Meglepetésére a lány rendesen megszorította a kezét. – Az igen! Tényleg bányász vagy! – Korolov elismerően csettintett a nyelvével. Nem engedte el a kezét, inkább felfordította, hogy lássa a tenyerét. – Bőrkeményedések! Ez igen. Kemény fából faragtak téged, én már most látom rajtad! Hoztam piát! Igyuk hát! Ünnepeljük meg, hogy hamarosan elhúzunk innen. Szereted a rumot?
Dhara nem válaszolt. Korolov meg azt amúgy sem várta meg. Elviharzott a rumos üveggel a kezében. Bizonyára a poharakért.
– Nos, igaza van Korolov barátomnak. Dhara, elnézést Camilo viselkedéséért még egyszer. –Loan Dhara felé fordult. – Tudod, ő mindenkivel távolságtartó. Nagyon zárkózott. De pár óra és feloldódik.
Dhara bólintott. Camilo valahogy tényleg kilógott a társaságból. Nyomasztó egy figura benyomását keltette. Ennek ellenére a nagy behemót Korolov jókedélyű és igazán vicces férfi benyomását keltette.
Pár perccel később már koccintottak. A rum annak ellenére, hogy nagyot harapott a torkokba, szépen lassan fogyogatott. Korolov nagyon harsány volt. Sztorikat, történeteket mesélt, amelyen a barátai jókat nevettek. Csak Dhara nem, hiszen ő nem annyira ismerte a társaság közös élményeit. Tetszett neki a kompánia a fura Camilo ellenére is, aki még mindig megtartotta a kétméteres távolságot. Csendben iszogatott, elhúzódva picit a többiektől. Amikor mindenki nevetett egy-egy csattanó poénon, ő csak félrehúzta a száját.
– Mesélj magadról, nagylány! Hogyan kerültél ide a Jasperre? – kérdezte Korolov hirtelen, egyenesen Dharának szegezve a kérdést. Társasági ember lévén be akarta vonni a beszélgetésbe Dharát.
– Nem egy nagy sztori – rántotta meg a vállát.
– Minket érdekel. Ha Loan felhozott a kéglijébe, érdekes lány lehetsz. Ugye, Loan? – bökte oldalba Korolov a barátját.
Loan kissé elpirult és gyorsan a rumospohárba temette az arcát. Minden szempár Dharára meredt.
– Én nem vagyok olyan jó mesélő, mint Korolov – legyintett Dhara, mint, aki el akarja magáról hessegetni a figyelmet. Ám hosszú csend állt be, és minden barát, köztük Loan is őt figyelte. Dhara nem tudta, mit mondjon. Végül nagy nehezen kibökte. –
– A nevelőszüleim hoztak ide. Úgy volt, hogy feltankol a hajónk, és utazunk tovább New Earth-re! De itt ragadtunk. Egy földi éve már ennek. Azóta rohadok a bányában. Ennyi.
Dhara tömören elmesélte a sztoriját, mélyen hallgatva gyermekkoráról. Arról ugyanis nem szívesen beszélt. Minden további kérdezősködést próbált megelőzni.
– És te, Korolov? Te mivel foglalkozol? – kérdezett vissza Dhara, hogy elterelje magáról a szót.
– Én? Kiscsibém! Az egyik terraformálón melózom. Melóztam! – rikoltott fel, Korolov! –Ugyanis holnap elhúzok innen a francba! Ugye, cimbikéim! Igyunk hát erre! És igyunk Rád is, Dhara! Igazán rokonszenves vagy! Azok az emberek, akik a bányában melóznak, övék minden tiszteletem! A világ legkeményebb munkáját végzitek. Minden nap farkasszemet kell néznetek a halállal. A rabszolgatartó PERNANT Társaság meg kapja be! Éhbérért dolgoztatnak Titeket! Ez így nagyon nincs rendjén!
– Hallgass el, Korolov! Itt még a falnak is füle van! – intette le Camilo, aki a beszélgetés óta, most először szólalt meg.
– Pont leszarom, Camilo! Ez az igazság! Amúgy is! Holnap már a csillaghajón pihentetem a fenekem! Igyunk rá! – Korolov azért gyorsan témát váltott. A PERNANT Társaság híressé vált a korrupcióiról és az embertelen konfliktuskezeléséről. Itt mindent ők uraltak. Camilo joggal tartott a lehallgatástól is.
Dharának továbbra is rokonszenves volt, Korolov. Ami a szívén volt az óriásnak, az a száján is.
– És te, Peter? – fordult Dhara a szintén szótlan férfi felé.
– Ó! Én Loannal dolgozok együtt! Loan tulajdonképpen a felettesem. Nagyon ért a számítógépekhez és az AI-hoz. Igazi zseni. Nélküle és a csapata nélkül nem lennénk most itt és nem vágyakoznánk a csillagfregattokra sem. Nélküle élnénk unalmas kis életünket. Emelem poharam a barátomra, Loanra!
– Peter! Ugyan már! Köszönöm szépen a kedves szavakat. Igazán zavarba hozol. Ezt ne csináljátok! Csak tesszük a dolgunkat. Mindenki teszi a dolgát. El is mondom, és a végén iszunk rá. Korolov! Nélküled és a munkád nélkül a bolygó halott kőkupac lenne. Peter! A segítséged és szaktudásod nélkül, kétlem, hogy itt lennénk. Dhara! A bányászok áldozatos munkája nélkül, nem létezne a csillagközi utazás. És Camilo! Te vagy a legfurább mexikói, akivel valaha találkoztam!
Harsányan felnevetett a csapat, még Camilo is megmosolyogta a dolgot.
– Igyunk az új elkövetkezendő életünkre! – ordította Loan. Egyre harsányabbá vált a kis csapat. Valószínűleg a rum kezdte megtenni hatását.
Ittak, majd vágyakozva bámultak ki a panorámaablakon.
Dhara felállt, majd elszomorodva az ablakhoz lépett. Belekortyolt az italába. Csak egy karnyújtásnyira volt az az átkozott űrhajó. Oly közel, és mégis oly távol.