Másnap megünnepelték a Szamarkandban Dhara születésnapját és a nagyszerű tervüket, bár Mórusnak még nem sikerült tenni az ügy érdekében. Nem tudott találkozni a barátjával. Holott személyesen is felkereste. Szülei nem engedték be a konténerlakba. Elmondásuk szerint lebetegedett a fiúk. Mórus nem adta fel, elhatározta, hogy holnap is felkeresi és visz neki egy banánt. A banán olyan ritka árucikk volt, hogy ahhoz csak a feketepiacon lehetett hozzájutni.
A Jasperen a Szamarkand volt a legnagyobb szórakozóhely. Egyetlen hatalmas vaskupola, amely megvédte a sugárzástól és a hold gyilkos légköri jelenségeitől az önfeledten szórakozókat. A kupola körül emeletek futottak körbe, kisebb-nagyobb páholyok törték meg a szimmetrikus vonalakat. A mennyezetről vasláncok, karikákban vonagló nők és férfiak, ketrecekbe zárt idegen lények és színes díszítmények lógtak a tánctér fölé. A pultoknál négykarú robotok szolgálták ki a vendégeket. A homályos és füstös helyiséget lézerfények törték meg. Őrületes hangzavar tombolt a teremben. A lemezlovas keményen verette a technot. Az izzadságszag gyomorforgatóan hatott Dharára, amikor beléptek a diszkóterembe.
– Ne aggódjatok, hoztam egy kis arkániumot – mosolygott Lafayette Dharára és a többiekre. –Ez ellazít, felpörget. Mindent is csinál veled.
Dhara kikapta Lafayett kezéből az Elf Bárhoz hasonlító készüléket és jó mélyet szippantott belőle. Hosszú köhögő roham tört rá, mire a többiek jó hangosan kinevették.
– Hozok egy kis piát – mosolygott Billie, és gyengéden megsimogatta Dhara hátát.
Miután mindenki „ellazult”, a tánc már nem is ment olyan nehezen. Dhara soha életében nem érezte olyan jól magát, mint azon az estén. Úgy gondolta, ez a legjobb születésnapja, és igazán oda akarta tenni magát. Szóval, amikor Billie megérkezett a neonzöld színű koktélokkal, azon nyomban le is hörpintette a sajátját. Hatalmasat kurjantott és mindenkivel táncra perdült, aki csak a közelükben lézengett. Hirtelen felhőtlen jókedv kerekedett a környezetükben. Mindenki kedvesen mosolygott rá, és olybá tűnt, az élet még a Jasperen is tud néhanapján elviselhető lenni.
Amikor Dhara rápillantott ezeréves okosórája számlapjára nevelő apja szigorú képét látta felvillanni. Épp holohívást kezdeményezett, de Dhara egyszerűen kinyomta, és eltakarta az óráját hosszúujjú pulcsijával. Inkább elsietett a pulthoz, hogy kikérjen még egy kört abból a finom neonzöld koktélból. Nem tudta, mi volt az, de nagyon itatta magát. Ahogy a pulthoz ért, Billie gyengéden megszorította a vállát.
– Majd én, Dhara. Boldog születésnapot!
Dhara nem tudta, hogyan reagáljon. Ám egy hirtelen érzéstől vezérelve Billie nyakában kötött ki. Hosszan megölelte. Nem tudta nem észrevenni Billie finom illatát. Erős, a bányászatban megerősödőt karjai biztonságosan átkarolták és azt súgták Billie valami többet akar, mint a barátság. Dhara hirtelen kihámozta magát az erős karok szorításából. Billie gyengéden elengedte.
– Billie. Te vagy a legjobb barátom. Köszönöm neked, de igazán nem kellene. Dhara vette csak észre, hogy a barátom szót egy kissé akaratlanul is megnyomta.
A sablonos mondatok után Dhara kissé zavarba jött, ugyanis Billie-re soha nem gondolt úgy. Pedig Billie igazán jóképű, magas férfiú volt. Egyszer látta tusolás közben is. Erőtől duzzadó mellkasán, arányos testfelépítésén kellemes volt elidőzni, de Dhara valahogy mindig úgy gondolt rá, mint a barátjára, már első pillanattól kezdődően. Egyébiránt Billie soha nem mutatta jelét a közeledésének, de most mintha változott volna valami. Értetlenül állt kissé a gyengéd ölelések, apró érintések előtt.
Billie mosolygott, hirtelen ő sem tudott mit mondani. Félt, remegett kissé, de ennek jelét nem igazán lehetett felfedezni rajta. Magabiztosságát sugallta, mint midig. Ő volt a rangidős a csapatban. Kora és megfontoltsága miatt is felnéztek rá a többiek. Adtak a szavára.
– Menjünk vissza a többiekhez. Bulizzunk! – sikoltotta Dhara. Belekortyolt az italába, majd kézen ragadta Billie-t.
Mórus már légzőmaszkban bolondozott. Rhea pedig már egy fickóval smárolt. Billie és Dhara egymásra nézett. Rhea vad csókolózásától még a tánctér is felizzott. Dhara hirtelen felindulásból közelebb húzta magához Billie-t. Hirtelen ő sem értette a tetteit, de már eléggé dolgozott benne az alkohol mámora és az arkánium mérge. Egy darabig összeölelkezve csörögtek.
*
Pár pillanattal később Dhara a mosdóban kötött ki. Hányinger kerülgette. Eltolta maga elől az embereket és beviharzott a szűk, mocsoktól ragadó illemhelyiségre. Egy mosdótál fölé hajolva kiadta magából a gyomortartalmát. Páran fintorogva elhúzódtak tőle, míg mások kinevették, és trágár szavakat köpdöstek felé. Dhara hirtelen jobban érezte magát. Belenézett a foltos tükörbe és egy kissé kócos, beesett arcú lányt látott maga előtt. Megmosakodott. Jól esett számára a hideg víz. Elkente azt az aprócska sminket is, amit magára pingált. Kissé összekapta magát, és apró szégyenérzettel a hasában a folyósóra lépett ki. Ott aztán hidegzuhanyként érte a fiatalember keze, aki a vállát határozottan megszorította. Nem volt bántóan erős, de lehetett érezni benne a férfiasságot.
– Minden rendben van? – kérdezte az ő lágy, kellemes hangján.
Dhara még soha nem látott olyan jóképű fiatal srácot, mint aki előtte állt. Kék szeme egyszerűen belevilágított a sötétbe. Tiszta, barna bőrén táncot lejtettek a lézerfények. Hosszú, göndör hajfürtjei a homlokára csúsztak.
– Várjunk csak! Ismerlek… – gondolkozott Dhara hangosan, de ez most igatán nehezen ment neki – aki megmentett tegnap reggel…
– Egy jó kis csonttöréstől – fejezte be hirtelen a mondatot a srác és felkacagott.
– Te mindenhol ott vagy? – tántorodott meg Dhara. Próbálta összeszedni magát.
– Úgy néz ki, hogy a sors mindig egymás közelébe sodor minket – válaszolta sejtelmesen az idegen.
Dhara elmerült a srác kék szemeiben, és dobbant egyet a szíve előző mondatára. Hirtelen nem értette, hogy mi történik vele. De olybá tűnt, valaki lassan kihúzza a lába alól a talajt. Persze ezt a zombie koktél számlájára írta.
– Azt se tudom, hogy ki vagy te – suttogta halkan, és picit közelebb léptek egymáshoz. Mellkasuk már majdnem összeért. Ez köszönhető volt a tömeg folyamatos lökdösésének is. A folyosó eléggé zsúfolt volt. Azok, akik a toalettre igyekeztek próbáltak mindenkit félrelökni az útjukból.
– Ezen hamar tudunk változtatni. Az én nevem Loan – mutatkozott be illedelmesen a fiú. Dhara emlékezett kissé a nevére. Tegnap reggel, amikor elesett és felsegítette a srác, fél szemmel leolvasta a zubbonyára írt nevét. De ott az „A” betű már teljesen lekopott. Arra gondolt mennyivel szebb név a Loan, mint a Lon.
Dhara nem tudta levenni Loan kék szeméről a tekintetét. Megbabonázva nézett bele. Loan belesimított göndör hajfürtjeibe, és továbbra is mélyen farkasszemet néztek egymással, mire Billie szólalt meg mellettük.
– Minden rendben? – villant szigorúan a tekintete Loanra.
– Attól függ barátom, hogy ki kérdezi?
Loan vállán az izmok megfeszültek, bár ebből semmit se vettek észre. Egyedül a hanghordozása változott meg. Most valahogy nem tűnt annyira lágynak.
Dhara megérezte a kibontakozó kakasviadal tesztoszteron illatát. Gyorsan közbeavatkozott.
– Semmi baj Billie! Ő itt Loan. Egy kedves barátom.
– Azt hittem nincsenek barátaid, rajtunk kívül – hunyorgott, Dharára.
– Nos… ő itt… egy kivétel – kereste a megfelelő szavakat. Érezte, hogy Billie azonnal rajtakapta a hazugságon.
– Szervusz Loan! Örülök, hogy megismertelek.
Váratlan fordulatként Billie kezet nyújtott, amit Loan el is fogadott. Azután Billie kimutatta a foga fehérjét. Nagyon intelligensen tette, hiszen ebből Dhara semmit sem fogott fel. Úgy rászorított Loan kezére, hogy kétséget sem hagyott afelől, hogy a beszélgetést végleg lezártnak tekinti. Loan azonban fel sem szisszent, nem érte váratlanul a kézfogás. Elmosolyodott és nagyon okosan visszavonulót fújt, egy pici fricskával.
– Én is, szintúgy. Remélem, hogy még találkozunk – mondta kedvesebben, de ezt az utolsó mondatát már Dharának szánta. Ezt azonban Billie már nem akarta meghallani, ugyanis kézen fogva a tömegbe húzta Dharát. Dhara visszapillantott még Loanra, aki végig őt figyelte. Dhara belepirult Loan szemtelen nézésébe.
– Aggódtam érted – kezdett bele Billie. – Hirtelen eltűntél. Minden oké?
– Persze – nyomott el egy kisebb büfit. – Nem kell aggódni értem. Nagylány vagyok már.
Billie mondani akart még valamit, de lenyelte a szavakat. Ismerte már annyira Dharát, hogy ne firtassa tovább. Egy darabig még nézték egymást. A kínos csendet végül Dhara törte meg.
– Gyere! Táncoljunk! Elvileg ez az este az enyém.
Billie keserűen félmosolyra húzta a száját. „Elvileg ez az este a miénk”, jobban esett volna, de felnézett a mennyezetre. Egy ketrecbe zárt idegent látott, aki szomorúan őt bámulta nagy zöld szemeivel. Csimbókos haja belelógott az arcába. Nyakán és kezein súlyos béklyók. Lehet, hogy neki éppen rosszabb a napja, mint Billie-nek. Lenyelt egy kesernyés nyálcsomót és Dhara nyomába eredt. Csatlakozott a kis csapathoz. Pár perc elteltével úgy tűnt, hogy minden visszabillent a megszokott medrébe. Még többet ittak és még több méreggel etették meg az agysejtjeiket. Minden olyan légiesnek és egyszerűnek tűnt…